elbeszélő műfaj

10 fokkal kevesebb.

3 könyvespolccal (+könyvek), megszámlálhatatlan mennyiségű dobozzal, ruhás zsákkal több.

volt segítség is és dráma is. meg gin (tonik nélkül). meg zsülimama fasírtja (heartbroken lányok találkozója nélkül).

alakul a munkamorál is, már csak a holnapot kell túlélni és nincs több nyafogás, kattogás, kifogás, gyomorgörcs, hullahopp.

pénteken szgd.

szerdán pszchlgs.

self-help

tegnap egész nap self-help videókat néztem - egyértelmű igazságokat próbáltak lenyomni.

és olvasgattam a blogomat - mennyi céltalanság, reménytelenség, sodródás.

próbálok rájönni mit baszok el ennyire. és próbálok változni. és ágens lenni.

és ha egy neurobiológus is azt mondja, hogy figyelnünk kell a belső világunkra, akkor tényleg itt az ideje figyelnem. legalább ahhoz, hogy tudjak dolgozni.

impossible is nothing

leckéket veszek arról, hogy hogyan éljem a saját életem.

ha az alap érdeklődést veszem (s'd'r'n'r), akkor óhatatatlanul visszatér például az, hogy rocksztárnak kellett volna mennem, vagy legalább vmi rocksztárral élni.

most viszont nem kellene már több nihilista öndestrukció.

szerencsére nemsokára vége a nyárnak, és akkor már csak a nyár végi depressziót kell túlélni és aztán lehet jól érezni magunkat.

sehova többet

nem mehetek több fesztiválra idén nyáron, a kismaros, bánki tó után tegnap a szigeten is esett az eső. pedig csak egy napra mentem ki. az utóbbi 3 évben mindig ilyentájt voltam külföldön, nagyon kiváncsi voltam már, hogy milyen a sziget (szar).

nagyon sok zenei felfedezésem van.

jönnek a csekkek.

szeretem a rukkolát.

a kapucnis pulcsis pasik még mindig pluszpontosak.