mcl

via: ka

legitim

az utóbbi néhány napban hordhatom a fekete-fehér pöttyös, svéd esőkabátomat bringázáshoz, és lehetek idegbeteg.

move your move

miért van az, hogy még akkor is, ha nagyon rövid, meghatározott ideig lakom egy helyen, és pontosan tudom, hogy valahonnan el kell költöznöm, elkezdek kötődni lakásokhoz, környékhez? és már előre szomorú vagyok, és szorongok attól, hogy a következő hely úgyis szarabb lesz. aztán beköltözöm a következő helyre, és ugyanazzal a lendülettel rendezem/lakom be, mintha ott maradnék már. aztán mégis tovább kell költözni, és mindent otthagyni. és fizikailag szinte mindent ott is hagyok (igazi taoista vagyok), de azért nagyon erős, elkülöníthető hangulatok, érzések kapcsolódnak egy-egy helyhez. és miért van az, hogy ez nem csak lakásokkal van így?

not only

most már tényleg mindjárt itt a jövő csütörtök (dokt. szig.). tanulok is szépen (néha ez erkélyen). a héten beszélgettem a doktori iskola vezetőjével (csak annyival búcsúzott, hogy nagyon sokat várnak tőlem, öhh), és a témavezetőmmel (akit imádok). volt kvaliműhely és utána borozás a berkenye utcában. előtte meg hajnali találkozás. találkoztam azzal a lánnyal, akinek a dolgozatát kábé egy éve szanaszét elemzem a szerzői-kutatói pozíciót keresve. jövő héten jön barabási könyvbemutatni. nagyon sokat kattogok, és azt mondják, nagyon rég voltam ennyire lefogyva.

november

egyébként nekem semmi bajom ezzel az időjárással. ma is, amikor jöttem a kálvin téri aluljáróban és megcsapott a fagyos szél, hirtelen elhittem, hogy már elmúlt a nyár. és végtelen nyugalom szállt rám. nemcsakhogy túl lennék a doktoris parákon, de azon sem kellene már görcsölni, hogy mit csináljak nyáron (nem is tudom, melyik nagyobb para). mondjuk ezt a balatoni vizibicikli-kölcsönzős dolgot kezdem egyre komolyabban venni (nem akarok szellemi munkát legalább 1 hónapig, a vizet szeretem, a biciklit szeretem, hát innen jött az ötlet), bár úgysem jöhet össze. nincs benne az élettörténeti narratívámban.

quiet times

zsüli lakásában lakom átmenetileg, ő toulouseban van. elvileg a disszertációmat kellene írni (nagyon) és doktori szigorlatra készülni (nagyon). meg cikket írni. mostanában esős idők vannak, aminek különösen akkor örülök, amikor könyvtárban vagyok (szerda, csütörtök). amúgy viselkedéselemző is lettem, a pszicho ma-t nem folytattam még, mert ebben az évben a doktorira akartam koncentrálni. laktam a pozsonyiban nem egyedül. olvastam sok jó könyvet és voltam néhány jó koncerten. kaptam sok jó zenét, azokból válogatok most is. szilvesztereztem párizsban, kutattam tamperében, nyaraltam az aland szigeteken (ott akarok élni), és nyári egyetemeztem amszterdamban. belesodródtam egy várandós droghasználókkal készített kutatásba, ami meglepő, pozitív hozadékokkal járt és jár most is. 30 éves lettem. sokat csellóztam. futottam, bringáztam. meghíztam, lefogytam.kaptam állásajánlatot, előadói honoráriumot, nyertem pályázatot, meghosszabbították a státuszomat. a munkámat és a főnökömet továbbra is szeretem. többnyire túlterhelt, de jókedvű vagyok. volt egy időszak, amikor azt hittem semmim nincs, aztán rájöttem, hogy csak nem voltam jó helyen, de még nem tudtam maradéktalanul elszakadni. és felelevenedett megint egy régi történet.

zsüli lakása a keletinél van, néha ugyanabban a trolimegállóban állok, ahol 5 éve.