dbrcn

lekéstem a megnyitót és az ünnepélyes tárlatvezetést, úgyhogy debrecenből eddig csak az éjszakát, az esőt és a kollégiumi szobát (ahol én vagyok az első alvó) láttam. holnaptól sem lesz jobb a helyzet, de megpróbálok korán kelni és sétálni egyet reggel. mert ha elkezdődik a konf, beindul nálam a "lemaradás-para"...
viszont a vonaton tudtam dolgozni, pedig nagyon nem tesz jót, ha hosszabb ideig az ölemben van a gép..
és a héten már voltam fodrásznál és kozmetikusnál is. kezdek visszatérni az úgynvezett életbe. csak jó lenne már egy kis természetet is látni, nemcsak a laptopot vagy egyéb gépeket és falakat.

azért jó

hosszú és részletes listákat készíteni a teendőkről (todo-list), mert amikor végzel vele végtelen elégedettség száll rád, közben meg lehet kontrollálni, hogy mire mennyi idő mehet még.
azért ebben a vizsgaidőszakban is beteg lettem kicsit.
és a gyógyír csak egy másfélórás ugrálás lehetett hülye francia zenére, őrült egri barátnővel tombolva.
amúgy 4 giga zenét kaptam karácsonyra és azóta is azt hallgatom és lassan befejezem a Dzsentlmeneket, ami nagyon tetszik.

pont

azon gondolkodtam a kossuth téren a mozgólépcsőn, hogy a szmogriadónak akkor lenne igazán értelme, ha ilyenkor a híres és fontos emberek is velünk utaznának. aztán felszálltam a 2-es villamosra és ott utazott gy.f. piroskával.
előtte videokonferenciáztam new brunswick-kal.
aztán arra is gondoltam, hogy én úgy fogok vizsgáztatni gyorsan és hatékonyan, hogy behívom az összes vizsgázót és körbeültetem őket és amire az egyik nem tud válaszolni, arra a következő válaszol stb. - annyira idegesít, amikor pont azokat a tételeket húzom ki, amiket kevésbé tudok, az előttem beszélő meg nyögdécsel arról amit pengén tudok. ráadásul 4 óra mire végzek.

inkubál

nagyon hatékony vagyok az újévben. többnyire az van, hogy lejárt a legeslegutolsó határideje is egy csomó félkész feladatnak, amit már fél-háromnegyed éve nem adtam ki a kezemből, most meg már muszáj leadni. ha nem kellene, biztos görcsölnék még rajta plusz egy félévet. persze úgy, hogy gondolok rá, de nem dolgozom rajta.
de azért volt olyan is, hogy 4 vizsgát csináltammeg 2 nap alatt.

páratlan

azt el is felejtettem írni, hogy nagyon örülök, hogy páratlan év van. az utóbbi időkben mindig izgalmasabb volt a páratlan év. pl.: 2001-ben kezdtem az intézetben dolgozni, 2003=kazincbarcelona, 2005=marek utca meg diploma, 2007=norge. valójában nem hiszek az ilyenekben, ha nagyon akarnám a páros évekből is ugyanannyi jó emléket tudnék említeni. de néha jól esik az ilyen hétköznapi mágia.

back in kazincbarc

d-től kaptam tegnap egy cédényi képet közös kalandjainkról 2003-tól. megdöbbentő, hogy mindenkin hogy meglátszik a kor: nyilván én vékonyabb voltam, a fiúknak meg több haja volt, de leginkább az látszik, hogy sokkal többet találkoztunk és sokkal több közös élmény volt... és nem arról beszélgettünk január másodikán, hogy miért van annyi szar zene és film és mennyire kiábrándító volt ez a szilveszter.
persze már az is jó, hogy legalább vannak olyan élmények, amiket lehet emlegetni. meg értem én, hogy most mindekinek más van előtérben. nekem is. de általában azzal nyugtatom magam, hogy ez csak átmeneti.

everyone deserves music