kiskunlacháza év

az idei év nem volt túl izgalmas.
bármi említésre méltó az munkához köthető. a sikereim (előadásra meghívások, cikkek, 98%-os dolgozatok), az utazásaim nagy része, a csúcs- és mélypontok.
3 cikkem jelent meg. volt 7 előadásom, ebből 3 nemzetközi.
2x voltam svéd- és franciaországban, 1x dánia és finnország.
sikerült átjelentkezni a másik doktori programba, és így akár tényleg doktor leszek a végén.
a főnökömet még mindig nagyon szeretem és a munkahelyemet is.
a szondiból elköltöztem. és a konyhám hiánya ellenére is sokat sütöttem.
meghalt a nagypapám.
letettem a toefl vizsgát.
írtam egy csomó pályázatot.
két komplett kutatást a tervezéstől az adatfelvételen át az elemzésig végigcsináltam.
nagyon sok jó könyvet olvastam és sok jó zenét hallgattam.
volt sok cuki nemzetközi CS vendégem és vendéglátóm.
voltam egy-két jó buliban.
bicikliztem (a fertő tó krül is), úsztam, kicsit vívtam és kicsit nordic walkingoltam.
visszatért egy régi barát (aztán eltűnt újra).
kábé kétszer takaréklángon szerelmes lettem.
sokszor voltam másnapos és kevésszer ölelve.

ez egy kiskunlacháza év volt: mennék már tovább.

normális-e

hogy most fejeztem a műhelymunkámat?
hogy este 9-kor még a tanárommal beszéltem telefonon?
hogy fáj a derekam, a nyakam, a hasam, a fejem?
hogy még semmilyen ajándékot nem szereztem be?
hogy még mindig az irodában vagyok???

legrövidebb nap

nem is érdemes kikelni az ágyból.

moderate consommation

tegnap volt az intézeti karácsony. tavaly meg tudtam állni egy pohár pezsőgnél. idén nem sikerült. de asszem semmi kompromittálót nem csináltam.
egy másik dolog, ami nagyon hiányzik a szondiból: az egyedül ébredés, és a vasárnapi nyugizás tilosrádió hallgatással. főleg, amikor másnapos vagyok.
nade így legalább haladok az írnivalókkal.

nem akarok

folyton azon nyafogni, hogy már megint mennyi vizsgám van és mennyi munkával vagyok elmaradva. dehát ez van.
habár hétvégén jó volt szgd-en ragadni a mávosok miatt (vagy rájuk hivatkozva), forralt borozni, koncerten ugrálni, rossz sörtől hányni, és együtt lenni valakivel (még akkor is, ha többnyire a szomszéd szobában volt).
hallgattam is hugommal egyidős csaj zenéjét.
és iszonyú szomorú vagyok, hogy nem tarthatok karácsonyi-sütő partit. csak annak örülök, hogy lesz egy kicsit nyugisabb időszak dolgozni a két ünnep között.
amúgy mafival álmodtam: öreg volt és sármos, én meg szerelmes. természetesen belé.
van egy olyan sejtésem mostanában, hogy az emberek élete/identitása/személyisége nem változik túl sokat az idővel. hiába akarják ezt elhitetni a pszichoterapeuták/vallások/lányregények/szappanoperák és bármennyi energiát/pénzt/időt szánnak is rá az emberek. valahogy nem hiszek benne (és nem is látom a környezetemben), hogy attól mert valaki elmegy caminora/indiába/vegetáriuánus lesz/meditál megváltozik és attól kezdve figyelmesebb/jobb ember/nyugodtabb lesz.
és egész egyszerűen nem hiszem el azokat a sztorikat, amik erről szólnak. ez persze nem jelenti azt, hogy nem létezik, hogy valami olyan hatás ér*, ami kitart akár fél évig, sőt még azt is el tudom képzelni, hogy belülről úgy látod: megváltoztál (és akár a környezeted is ezt csatolja vissza). de ha elmúlik a hatás, azonnal visszatérsz a kezdeti állapotba és ugyanúgy reagálsz mint azelőtt. mert az sokkal kevésbé költséges a működésednek.
nincs remény.
én sem leszek már seggigérőhajú cukrászlány svédországban. maradok itt elvágyódva, állandó lemaradásban és tanulásban. lesz még néhány szerelmem, akiket a 13éves rajongással fogok szeretni, aztán hozzámegyek valami középszerű csávóhoz, szülök néhány gyereket. közben el-elszökök külföldre (olyankor mindig érthetetlen lesz, hogy miért vagyok még magyarországon), meg koncertekre berúgni, meg a kis barátaimmal táncikálni. nem leszek boldogtalan, sőt lesznek szakmai sikereim, jó anya leszek és jó házigazda, vacsorákat adok majd a barátaimnak, lesz időm kiállításra járni és olvasni és mindezt élvezni is fogom, és csak néha fogom úgy érezni, hogy valami hiányzik.

*a pszichológiai kutatások is alátámasztják hipotézisemet, nagyon leegyszerűsítve kábé: az optimista embert még ha vmi nagy tragédia is ér (pl.: levágják mindkét lábát) az optimista marad, míg a pesszimista ember megnyerheti a lottó ötöst is, akkor is szar kedve lesz.

the days are long, the years are short

..

hihetetlen

de a hétvégén pihentem. finn filmet néztem, és finn könyvet (A nyúl éve) olvastam, ami egy kicsit emlékeztet a doppler regényekre. elvágyódás (mondhatni inkább elszökés), természet, furcsa emberek, megunt városi élet stb.
és már épp azon gondolkodtam, hogy "jajj, ezek az északi írók milyen sematikusak", amikor eszmbejutott a norman hollandi tranzakcionális irodalomértelmezés, meg a befogadó identitásának a szerepe, hogy lehet, hogy az én befogadásom sematikus inkább.
pedig én nem szököm sehová. sajnos. még.
de ezt hallgatom.

hable con ella

megvolt az idei 7. konf.előadásom. most már csak írni kellene.
de ma nagyon jó napom volt: megvettem a feast-et (pendragon könyvesbolt!). és a rádióban (naná, hogy a FIP-en) meghallottam ezt és ezt nagyon szeretem, és gyorsan ki is vettem az almodovar filmet, amit utoljára bázelben láttam. hiába, már csak az emlékeimből élek..
de most már elmegyek vmikor moziba is és megnézem a barcelona filmet. és ha újra lesz szabadidőm, akkor folytatom a spanyoltanulást.
és ma tornáztam is.
ja, hogyhogy már december van?