meganagyonjóis

annyira szeretném, hogy ne múljon el az az érzés, ahogyan hazajöttem. semmi extra nem volt espooban az erdő közepén, csak minden jó.
bárcsak ne múlna el, hogy továbbra is jól aludjak és motivált és lelkes legyek.
de sajnos elmúlik. itt nem süt be a hold az ablakon, nincs mindennap visszajelzés a munkámra, nem kell egész nap angolul beszélgetni, nincs mindennap lazac ebédre.
de talán nem is baj.
így aztán kénytelen leszek újra és újra pályázni és menni és jönni (mert vmiért mindig haza kell jönnöm).
egyébkéntis, voltam ma kiállításon (art brut), de nem hiszem el, hogy nem bírnak összerakni egy normális kiállítást még ilyen kurva jó alapanyagból sem budapesten. miért nem lehet egy kicsit többet foglalkozni ezekkel az anyagokkal? miért nem lehet odaírni egy diagnózist legalább minden 10. képhez. vagy mittomén egy rajzelemzést csak a példa gyanánt!?

just perfect

belső zene: http://www.cinematicorchestra.com/
iskola a határon (espoo, finnország - a jobb szélső volt az én szobám):

köd és oldás

imádom a ködös reggeleket. és főleg imádok a mátrában ébredni. és már nem is köhögök annyira. és már nem is stresszelek annyira. és barthes-t olvasok.

hallgass, olvass

akkor vannak a legjobb koncertek, amikor elutazom. ezért nagyon örültem a pénteki norvég jazz koncertnek. nem linkelek be az előadókra, mert ezt a zenét büntetés cd-n vagy neten hallgatni.
aztán nem mentem szgdre, inkább olvastam és aludtam. és kaptam gyógyszert a köhögésemre.

sütötökleves és rántott padlizsán

figyelem! megint elégedetlenkedés következik.
nem értem, miért van az, hogy magyarországon/budapesten az emberek nem hívják meg egymást vacsorára. franciaországban/párizsban ezt csinálják. igen, hétköznap is, amikor másnap mennek dolgozni! mert egy ilyen max. 6-8 fős vacsorát nem úgy kell elképzelni, hogy van 6 fogás és mindenki degeszre eszi magát, utána meg matekrészegre issza magát, és aztán nem lehet kirúgni 3-ig. hanem csak annyi a különbség, hogy nem beülnek vhová sörözni, hanem felmennek egymáshoz. oké, tudom, budapesten pont az a jó, hogy van egy csomó hely, ahová le lehet menni. de, amíg volt a szondi, én tök szívesen etettem az embereket, és szerintem annak teljesen más hangulata van, ha ott vagy vkinek az életterében.
na csak erre gondoltam tegnap, amikor megfőztem a sütőtöklevest meg kisütöttem a padlizsánt.

hipocritics

be akartam számolni arról a fergeteges felfedezésemről, hogy vannak olyan ismerőseim, akik iszonyú lazának tűnnek, közben meg egy csomó kérdésben nagyon merevek, míg vannak olyanok akik pont fordítva (pl.: kötvényt bocsát ki, de pszichológiát tanul meg fotózni és minden buliban benne van stb.)
és hogy ez az egész környezetvédelem is olyan álságos egy csomó esetben pl. a svéd vendéglátóim nem szőrtelenítenek (!) meg vegánok, hogy ezzel is védjék a természetet, és emellett az egyik egy óriási szupermarket targoncása, a másik meg a koppenhágai reptéren dolgozik.
naja, tudom, hogy totál közhelyes ez az egész.
és közben már nem is gondoltam erre, mert túl voltam a konferencián meg amúgyis jó dolgok történtek.