vaklárma

16 óra alvás után egészen más a világ.
meg hát újra szgdn. meg tartottam speckollt is. meg egy cikket (a 3-ból) is leadtam végre.
ja, és persze már nem fáj a torkom.
ja, és ha még nem írtam volna: hazajött barátom, b.
a. meg most hívott, h megtartja a tradicionális karácsony előtti házibuliját.
meg hétfőn találkoztam egy brazil cs-vel. szóval nemcsak munka van. csak most már eshetne a hó.

munkaalkalmasság

nem elég, hogy 3 órát elcsesztem az életemből a rendelőben várakozással, de a végére még egy kriplinek is érzem magam. jobb oldali mandulaszövet-maradvány, orrsövényferdülés, túl nagy nyomás a szemben, és akkor még nincs meg a tüdőszűrés és a vérvétel eredménye..
és nem, akkor sem fogok az egészségügyről posztolni, ha lenne mit, és még akkor sem, ha a saját bőrömön tapasztalom már évtizedek óta, hogy a magyar orvosoknak kés-fixációja van. nakéremszépen.

itthon (mármint az irodában)

és még aludtam is
és most megírom a beszámolót.
(azért az vicces, hogy én úgy álltam a pszichológiához, hogy az nekem csak egy mellékes dolog és a kutatásaimhoz kell és én a kut.int.ben szocializálódtam, engem nem érdekel a terápia, meg azok a sztereotipikus dolgok, ami miatt az emberek erre a szakra mennek. erre az első pszichológiával kapcsolatos cikkem hol jelenik meg? hát a pszichoterápiában, ami ráadásul analitikus is.)

jelentés

minden nagyon jó itt. itt, abban a siófoki szállodában, ahol egyszer már jártam kábé 5 évvel ezelőtt, de azóta felújították.
már csak egy nagyot szeretnék aludni. amúgy meg megy a netwörkölés és szép a balaton, meg az ég is. és ma 15 fok volt.

mondjuk úgy

hogy iszonyatos pörgés van.
vegyük csak azt, hogy nem tudnám megmondani mikor volt olyan, hogy egy héten belül kétszer is 6-kor keltem. és nem órára!
meg nagyon izgalmas ez a siófoki konferencia is. még sose voltam több napig messze. vajon olyan lesz mint az edzőtáborok? talán kontrolláltabb alkoholfogyasztással. habár, addiktológusok.
és a főnökömmel megyek le autóval - még sose voltunk ilyen intim közelségben fél óránál tovább.
és csinálom a posztert, azt is ki kell még nyomtatni.
na, szóval van min görcsölni.

holiskezdjem

mert nem egyszerű héten vagyok túl. volt. ugye a 2 konferencia, ahol az egyetemi tanáraim elismerését zsebeltem be (sőt, a volt otdk vezetőtanárom az én ppt-mből akar tanítani).
aztán volt az a klassz kis koncert, ami azóta is a fejemben van.
volt a színház is.
közben egy percet nem voltam egyedül, mert a szegedi barátnőm is itt volt.
aztán péntek hajnalban autóban tanulás szegedig, ott zh, aztán genetika előadás, aztán a-val megnéztük a Kísérlet cimű német filmet arról a hirhedt stanford-i börtönkísérletről, eléggé kiborultunk, reggel meg is néztük a buena vistat cserébe. hazafelé már nagyon rosszul voltam, és mondtam is a-nak a vonaton, h hazamegyek aludni, mert kurva sok dolgom van másnap.
aztán nagy szünet..
végül 3 és fél év bepótlása 3 és fél órában. kazincbarcelona.

mindenjó, ha vége

voltam koncerten is, túl vagyok az előadáson is. nem is volt olyan nagy stressz.
de először a koncert: le kell szögeznem, hogy irtózatosan rossz a millenáris teátrum akusztikája (vagy nincs is) és azt sem értem, hogy miért van nyolcvanas évek művelődési ház designja és hangulata egy nemrég épült helynek.
de a koncert nagyon tetszett és a trió nagyon odatette. persze nem keith jarrett és nem kellene erőltetni sem a metálos gitárszólót a nagybőgőn, sem az egyéb virtuózkodást. viszont amikor klasszikus e.s.t.-ket nyomtak, akkor meg kellett a szívnek szakadni. (azért legközelebb jobb lenne, ha a müpába jönnének.) ja, az új albumuk címe tuesday wonderland. és tényleg az.
aztán még 1-ig dolgoztam (kiköltözve a konyhába). és reggel még elpróbáltam ez előadást, és szerintem pont 20 perc volt, de aztán mégis kicsúsztam az időből. úgyhogy az ebészünetben háromnegyed órát kérdezgettek még (vagy mert nem volt érthető vagy mert tényleg érdekesnek találták).
most meg készülök a holnapira.
meg kaptam egy színházjegyet estére. még szerencse, hogy holnap délután leszek.

hajnal 2-kor

már azt gondoltam, hogy feladom az egzisztenciámat (jelentsen ez bármit is) és elmegyek virágkötőnek és szülök a.-nak 6 gyereket.
a helyzeten csak rontott, hogy a bátyám a szomszéd lakásban fél6-kor kezdett zuhanyozni, ezzel felébresztve engem.
ekkor már a disszidálás gondolata is felmerült.
de van remény: megvettem a koncertjegyet.

evfordulo

már nem tudom hanyadik. lelkes ólvasóim számoljanak után. (igen. annak, hogy akkor és ott odaadtam az emailcímem. és még mindig erre vagyok a legbüszkébb.)
viszont komolyan mondom, iszonyatosan élvezem ezt a konferencia előtti stresszelést, olyan kibaszottul koncentráltan tudok dolgozni és annyira fasza meglátásaim vannak ilyenkor.. (de ha ezzel bárki, valaha szembesít, amikor épp nyafogok, hogy miért vállaltam be, esküszöm az ő körmeit rágom le tövig)

fehérazucca

most aztán már tényleg karácsonyi hangulatom lett. szülőknél, rántotthús, hóesés, megfázás, tanulás.
remélem megmarad a hó, tavaly úgy hiányzott, meg egyébként is, ha megyek vissza tromsobe, akkor hozzá kell szoknom.
e.s.t.-re aludtam el, és ma reggel majdnem megvettem neten a jegyet, csakhát nem volt a kártyámon elég pénz. szóval most azon múlik a koncert, h időben el bírok-e menni a millenárishoz.

miért pont

a konferencia előtti napon van az e.s.t. koncert!?!?! oké, tudom, hogy mostanában nagyon jó koncerteken voltam, de őket is nagyon szeretem és ez konkrétan kicseszés, hogy most egyszerre ennyi jó koncert van, aztán meg nem lesz semmi. komoly dilemma. ha nem megyek el a koncertre, akkor a konferencián (és főleg miután túl leszek az előadáson) iszonyú dühös leszek, hogy kihagytam emiatt. ha elmegyek, akkor meg lehet, hogy a koncerten fogok feszengeni, hogy inkább otthon kellene még gyakorolnom az előadást és másnap az előadás előtt kurva mérges lennék magamra, amiért nem gyakoroltam inkább.
a bennem lévő "kutatóideál" biztos nem menne el, sőt az igazából nem is szeretné a jazzt és nem szeretne koncertekre járni, a fejemben létező "kutatóideál" csak a tudománnyal foglalkozna. ez a "kutatóideál" nagyon unalmas lenne.

kitaláltam egy új levest ma. mert kitakarítottam a hűtőmet (volt egy-két bizarr darab..) és maradt brokkoli meg angolzeller. és a múltkor annyira jól sikerült a hagymaleves, hogy gondoltam most sem hibázhatok nagyot. és tényleg nem. másnaposságra legalábbis kiválóan megfelelt az angolzeller-brokkoli (á la suza) leves.

iszonyú gyorsan mennek ma a felhők.

felpörögtek

az események. és már egyre kevesebbet netezek az irodában.
és színes is vagyok.

nyári hangulat

raggee-t hallgatunk és erősen besüt a nap az irodába.
pedig pár napja még olvastam vmelyik könyvben (hármat olvasok párhuzamosan) egy talán Hemingway-től (habár ez kicsit túl egyszerűnek tűnik..) átvett mondatot amiről tromsö jutott eszembe. akkor nagyon esett az eső és hideg is volt. (ennél homályosabban nem is fogalmazhattam volna meg, ugye? a mondat kábé arról szólt, hogy esőben a földön fekve meghalni de ez így elég szarul hangzik)
lehet, h visszaszerzem a régi telefonszámomat és alig haladtam a konferencia-anyagokkal. érdekes, h mégsem szorongok annyira. mi történhetett?

végülis

a négyből kábé nettó másfél napot tudtam munkával tölteni. de az legalább intenzív volt. meg voltam jógázni is. és bringázni a napsütésben. és 3 tortát is sütöttem. megenni nem szeretem, de elkészíteni olyan jó. (ez most ciki?) meg nagyon jó ötletem is támadt egy poszterhez (nem tudományos) - vagyhát az ötlet nem annyira új (kis képek mozaikszerűen kiadnak egy nagy képet), de találtam nagyon jó képeket. na, mindegy, ha megvalósítom, majd felteszem. egyébként meg volt nálam a., aki fotózik és mondta, h vicces, h mindent megteszek - a kép nélküli kerettel és a bekeretezett homályos fotóval - ami ironizálja a fotózást. pedig nem is. csak én nem tudok, vagy nincs türelmem hozzá, meg nincs jó gépem, meg attól félek, hogy ha fotózom, akkor nem élek vagy nem élem meg..
de most már lassan lehet szorongani a jövő hét miatt. jó lenne leadni a phd-s házikat (hallottatok már ilyenről?)
szerdán meg lehet, h megyünk nosztalgiázni. hehe.

hazajöttem

a szülőkhöz, hogy tudjak dolgozni a konferencia-anyagokon, meg hogy ne kelljenm főzni, meg ne vonja el sem baráti meghívás, sem mosnivaló, sem vmi egyéb lehetséges szociális vagy hirtelen jött háztartási tevékenység a figyelmemet, meg mert a gyerekkori szobámnak mégiscsak van egy kis tanulós hangulata (a lakásomnak meg nem annyira), meg hogy estig pizsamában legyek és regeltől estig hurcolásszam magammal a lapotopot egyik szobából a másikba, közben halálbiztos diagnózist nézzek, napozzak az erkélyen, rávegyem a mamát, h süssön sajtos pogit, közben megkérdezze, h hogy állok a munkával.
és így is lett.

ez már szinte pathetic.