pihenés van. meg hugért aggódás. meg rádöbbenés (sokadjára) hogy mi nem hiányzik. meg rosszul alvás (de jót/furát álmodás). meg hajhullás. meg vitamin. meg tudásbeépülés. meg tenisz (de igazából a petanque hiányzik). meg két ismerős: egyik reims, másik peking. meg újra repülnék (pedig mindig félek). meg pogácsa és kókuszkocka.
még nem megy nekem. (és ennek kicsit örülök) úgy leléptem az egri konferencia "bankett" részéről, mint a csuda. és inkább gimnáziumi/ált.isk ismerősökkel töltöttem a "drága" időmet. persze lehet, hogy a hely szelleme is körejátszott... no meg a statisztika... asszem egy pár évvel ezelőtt fogalmaztam meg titokban, csendben, magamban az utazgatás utáni vágyamat.. hát most 2 napon belül utaztam 2 és fél + 2 és fél + 2 és negyed + 2 és negyed órát. habár szétülöm a seggem, azért ez még rendben van.
minden megoldatlan probléma és tennivaló eszembejut. pedig nettó 3 napom van egy vizsgára. de ezek már nem olyan vizsgák... (még mindig megdöbbenek/könnyes lesz a szemem stb. ha belenézek az indexembe)
16-ig meg kell nézni a ernst-ben a fotókiállítást is [na, ugye, a programok] és hívtak vasárnap estére a szomorú buddhára, amit már olyan régen szerettem volna megnézni [na, ez már tűrhetetlen, kisasszony]
70-es években írt tankönyvet kell olvasni ehhez a mondathoz.
ja, és tök hülyeség (kvázi reklámfogás adott módszerekhez), hogy az agyunknak csak x%-át használjuk. nem lehet megmérni és aki azt mondja tudja, az hazudik, úgyhogy tegyünk fel neki izzasztó kérdéseket.