Továbbmentek; gondoltak Erre meg Amarra; lassan meg is érkeztek az Erdő mögötti Elvarázsolt Völgybe, ahol Majdnem Hatvan Fa áll körbe, Róbert Gida tudta, hogy el van varázsolva, mert soha senki nem tudta megolvasni, hogy hatvanhárom vagy hatvannégy fa van-e ott, még akkor se, ha egy madzagot kötött minden fára, amit már megolvasott. S miután el volt varázsolva, a földje se olyan, mint az erdő többi része, göröngyös és töredezett, hanem szép sima fű nőtt rajta, bársonyos és zöld. Az egyetlen hely az erdőben ahol az ember gondtalanul megpihenhetett anélkül, hogy rögtön fel kellett volna kelnie, és mással törődni. Ott volt előttük az egész világ, míg csak nem ért az égre, s ami csak előfordult a világon mind ott volt a völgyben.