holnap ilyenkor én már

nem az oldalakat és a karaktereket számolom

úgy dudorászgattam

végig tokajhegyalját, lacibácsipincéjét, az őskajánt, az újkajánt az utóbbi három napban, mintha nem várna a kis kéziszg.ben bekészítve egy kb.95%-os teljesítettségű - ám nemes -föladat [és, mint tudjuk jól, az utolsó 5% mindig a legnehezebb..]
pedig egy helytörténész és egy két lábon járó növényismereti lexikon is kísért. no és azok a nedűk...
most meg itthonitthon, és úgy tűnik az alsó szomszéd fiúcska még mindig az r'n'b-t szereti. (én viszont még mindig nem)

és pénteken volt néhány igen fontos találkozó.
és egyre jobban izzad a tenyerem.

viva

éljen a miniszabi!! éljen louis!!! éljen a gáleribájnájt!!
éljen a fáradtság és a szakdolgozat!

espanol sin fronteras

azért ez hihetetlen. életem első tudományos konferenciáján a zsűri elnöke csendben lerészegedik. méghozzá sörrel (dobozos, dreher)!!
nna, akkor gondoljuk végig van-e jelentősége annak, hogy hányadik lettem. [nincs]
akkor minek van?
[annak, hogy most honnan írok. szmááájl. kííp.]

idillfóbia

"Ennyire hideg lenne bent,
vagy mi ez a csendes begubózás?" -
Letöröl valaki egy hajóablaknyi párát,
és benéz. És akkor eljön
a visszaszívhatatlan beszéd ideje,
könnyen csúnya véget ér a hagymahéjak násza,
azt mondom, nem az igazi,
és az igazi elmegy.
Vagy nem jön el.
Hé, mi az, hogy igazi?
Csak már túllenénk a télen.
(PK)

5.51-17.54

éjjenmájuselseje

türelemtanulás (+) még kééét hétig:
összerakás, szétszedés, megírás, átírás, összeírás, összevágás, visszavágás, próba, verzió, elegem van, nem megyek el, pontszámok, karakterszámok, körömrágás, asztalon elalvás, türelmetlenség, ideggyenge, időgyenge, elkalandoz, koncentrál, fegyelmezett, szétszórt, csak egy félóra, csak egy hét, csak 16 nap.
egyedüllét tisztelete.
kint szikrázó tavasz.
fürge-nyurga fiatalok diadala, véraláfutások a karon.

türelem
tür elem
tür
elem
t
ü
r
e
l
e
m

plaisirs d'amour

az ugye normális, ha bizalmas barátokká lépnek elő az exek?!

szánalmas önvizsgálatot tartva felül kell vizsgálnom ezt a bejegyzésemet. és most úgy érzem magam, mint az a nyújorki újságírónő, aki évekig magasztalta vezércikkeiben a szingli életformát, az összes nő elkezdett hinni neki, majd amikor talált egy pasit azt mondta "bocs, Lányok, mégis van Igazi". [azért itt még nem tartunk..]

könnyedén y

hogyan lehetne így aludni?
hogyan lehetne így croissant majszolni?
hogyan lehetne így dolgozni?
hogyan lehetne gondolni és nem érzeni?
hogyan lehetne érzeni és nem gondolni?
hogyan lehetne érzeni és gondolni?
hogyan lehetne?

rendező vagyok

mert már nem izzad a tenyerem, ha a l.téri piacon találkozom vkivel. és már nem is sírom el magam. és már nem félek.
már csak tavaszt akarok, hogy ne kelljen több hagymalevest főzni a megfázást megelőzendő.
örvendetes alkalmadtánt feledve a nyugodt derü felé.

Besame, besame, besame mucho, besame
Besame, besame, besame mucho
Besame, besame, besame mucho, besame
Besame, besame, besame mucho
Besamebesamebesamebesame
Besame, besame, besame mucho, besame
Besame, besame, besame mucho
Besame, besame, besame mucho, besame
Besame, besame, besame mucho
Besamebesamebesamebesame
Besame, besame, besame mucho, besame
Besame, besame, besame mucho
Be-sa-me

ha

minden tömegkommunikációs csatornából az folyik, hogy influenzia járvány van, ugye nem meglepő, ha szarul érzed magad?!
pedig tévém sincs!

[-Maison toute imaginaire
C’est là que d’une seconde à l’autre
Dans le noir intact
Je m’attends à ce que se produise une fois de plus la déchirure fascinante
La déchirure unique-
A. Breton]