gyöngyhalász vagyok

szóval. egy hajszálon múlott, hogy fel ne adjam a versenyt/dolgozatírást. 1 jó tanács: ne szívj közben. illetve 2: ne vegyél fel olyan telefont (pláne ne hívj vissza), akiről korábbi postban már megírtad a véleményed, és már hónapokkal ezelőtt eldöntötted, hogy nem beszélsz többet azzal az emberrel mert biztos, hogy egy fél mondattal képes elvenni a maradék kedvedet az élettől. 3: ne szívj, ha tudod, hogy szuicid depressziós leszel tőle még három napig. 4: ne szívj. 5: ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy innod kellene. 6: elgondolkodtál már miért is dolgozol olyan helyen, ahol az addiktológiát kutatják? 7: ne veregesd meg a vállad amiért nem szoktál vissza a dohányzásra - sokáig próbálkoztál, egyszerűen nem bírtál. 8: ja? hogy nem iszol kávét sem? 9: és hány kilót fogytál az elmúlt 1 hónapban? 10: és hányfajta gyógyszert szedtél? 11: ugye nem csodálkozol?! 12: mikor lesz már vége?

[észrevették, hogy néha-gyakran semmi összefüggés a post címe és tartalma között? a szerk.]

megőrült a november

még húsz perce sem ültem a börtönömben, amikor a 3tagú bizottság beállított, és tanulás helyett: eget csodáltunk, várban sétáltunk, és aztán hagyták azt is, hogy agylabdában szétverjem őket (multitoxikális másnaposság ill. depresszióközeli állapot előny!). azért jobb, hogy nem maradtam dolgozatot írni..

hajnalig kivetítőn killbill 1-2.

vörös napfelkelte.

és az is kiderült, hogy nemcsak az eszemért szeretnek.

most - egy margitszigetkör után - újra itt.

happy hours

személyes rekord: 12 óra bulizás 3 helyen, 2féleképpen, nagyonsok emberrel, kismongol emlékkel ébredés. oridzsnálgánsztáz.

rájöttem, hogy a blogcelebrity (senki a senkik között) ismerősöm szereti a legfurcsább nevű zenéket lásd: monkey maffia, infected mushroom (ezt most kihagytuk..). a AW meg csak azért csinál házibulit, hogy csajozzon, és mindig bejön neki.

sitting on the fence

lóbálom a lábamat a kerítés tetején ülve, és azt hiszem a részletek már jól kidolgozottak, csak az egésznek kellene összeállni. de hiába minden, hogy ha jön egy fuvallat és megint darabjaira esik szét.
és ez most mindenre igaz. és ennek az ellentettje is.

Apollinaire fösvény is volt és mániákusan aggodalmas. és nem akarta összegyűrni a díszes ágytakaróját, ezért csak fotelban szeretkezett.
azért persze a verseit szeretjük.

[hallottam a szupinál is rosszabbat: szupcsi]

a láthatatlan érintése

tudtátok, hogy Apollinaire az anyjával (annak a szeretőivel) és egy makákó majommal élt együtt?

menjetek kiállni és nézni: http://www.ludwigmuseum.hu/

figarofigarofigaro

nem értek az operákhoz, de a műfaj nyelve biztos az olasz.

egyszer régen volt egy barátom. sok kalandot átéltünk együtt. az volt a vágya, hogy híres legyen (zöld hajú zenész, műsorvezető, akármi..). sok évvel ezelőtt, amikor "elkezdődött a karrierje" megkért, hogy szóljak, ha - nevezzük így - elveszne a bizniszben. aztán eltávolodtunk egymástól. néhány hónapja felbukkant az életemben, de már nem volt meg a közös hang. és most szólnom kellene, sőt, kiabálnom kellene, hogy szánalmas, szar, értéktelen amit csinál. de inkább nem.

ősz?

sose láttam még olyan tökéletes szivárványt, mint ma reggel!

hiperversengő

egyre élesebb a decibel-harc az alattam lakó fiúval.
r'n'b (szarfos) vs rachmaninov

Maestro, ne féljen, győzni fogunk!


azért vicces lesz. dec.3-án postára adom a dolgozatot (ami addigra kész lesz..mondom, kész lesz!), dec.4-én meg első vívóversenyem (az új rendszerem: 1 hétig semmi edzés, 1 hétig mindennap edzés. valószinűleg ennél rosszabbul nem is csinálhatnám. és még csodálkozom, hogy a könnyem csordul [ohh], annyira fájnak az izmaim)

hommage a L

majdnem sikerült megnézni az Amelie-t.
de a "majdnem az még 7 betű" :)

azutolsópercavigaszelőtt

köszönöm a hozzászólók hozzá(be)szólásait gyerek-ügyben. két fő irányvonal rajzolódott ki: 1. forduljak pszichológushoz sürgősen, 2. hagyjam abba a fogamzásgátlót szintén sürgősen. ebből arra a következtetésre jutottam, hogy gyorsan össze kell jönnöm egy pszichológussal* és gyorsan gyereket kell szülnöm neki. vagy nem? :)
najó ez a gyerek-téma kezd unalmas lenni. 5 év múlva visszatérek rá.

és most 9 óra szakdolgozatírás után elmegyek ebédelni, hátha közben felébred bennem a nobeldíjastudományosszakcikkíró és több hétvégét nem kell itt töltenem az elsőszámú menedékhelyen.**

*igaz az, hogy a pszichológus legtöbb paciense pszichológus?
**kedves biztonságiőr-bácsik kicsit már őrültnek néznek

első hó!

ált.isk.ben ilyenkor felugráltunk örömünkben és aznap már nem lehetett tanítani.[szegény mai gyerekek, nekik csak orkán jutott..]

(a karácsonyi hirdetés még akkoris korai!)

szeretiÖnBrahms-ot?

láttátok tegnap az eget? ez a rózsaszín fény már megint akváriumot csinált a városból.

úgy mellesleg, nincs vkinek kölcsöngyereke egy-két szombat délelőttre? mondjuk 12év alatt. annyi jó gyerelelőadás van, és úgy elmennék, de azt már hiperlúzerség lenne egyedül bevállalni...
várom az ötleteket! (nem, bébiszitter nem leszek!)

rohanvásott

a tisztelt k.sz.-ek már melegebb tájakra küldtek (mennék is!), de ilyenkor az általános és ún. etikai szabályzatunk szerint ezt hagyni kell. csak írják alá szépen a hozzájárulási nyilatkozatot, csinálják meg szépen amit kérünk tőlük (produkálják az m betűs szavakat másfél percig stb.), aztán mondjanak amit akarnak. az anyag már a miénk [meg a dicsőség!]!

a VH ucca, a K ucca és az MK között ingázok. lassan beleszédülök.

tegnap találkoztunk a szupertitkos helyen a szupertitkos barátaimmal. de amikor leértem a szuperhidraulikus barátaim még nem voltak ott, ellenben sok más szuperszonikus igen. csak egy nem, mert az szuperthermal. [gyűlölöm azt a szót, hogy szuper. de mindent felülmúl a: szupi.]

jajjdejólennemostkubában

egy lépéssel közelebb a tudományos karrierhez! (meg a hírnévhez [nem])

viszont tegnapelőtt eltörtem egy tükröt.
nem emlékszem, hogy babonás vagyok-e. meg egyébként is: már törött volt.

és ma arra keltem, hogy - rajtam kívül - az egész család végigrókázta az éjjelt. disentéria avagy a stafilococus győzelme. még jó, hogy nem voltam otthon tegnap.
[egyébként ennél már csak az volt viccesebb, amikor a bátyám ált.isk.-i ballagása=13 éve! alkalmából elmentünk egy jónevű cukrászdába, majd az egész rokonság (kb.30 fő) salmonellát kapott]

mon tage;mont age

Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
Küldözzük a szem csüggedt sugarát
és most már azt hiszem, hogy nincs igazság
S lehullunk az őszi avaron
„Csak a derű óráit számolom”
Csak azt feledném
Most tél van, hideg tél.
Nem jön az álom, az enyhetadó
hímezz fázó lelkedre gyöngyös takarót
lágy volt, szőke és másfél mázsa
s ki viszi át a fogában tartva?

nem volt már szerelem

8 napon túl gyógyuló ha az ember bizonyosságot kap feltételezésieről/félelmei beigazolódásáról. de ez még mindig jobb mint önmagunknak hazudni.

tegnap találkoztam volt osztálytársaimmal. általuk mindig betekintést kaphatok egy egészen más világba. és azért is megnyugtató velük találkozni, mert a gimiben népszerű lányoknak számítottak (velem ellentétben), viszont most ugyanazokkal a problémákkal küzdünk.
és most tényleg érdekeset meséltek. az egyiknek 4x éves, 2 gyermekes apuka a pasija (sajnos milliomosnak nem milliomos). úgy ismerkedtek meg, hogy az egyik lány kapott egy telefonhívást nyár közepén egy ismeretlen lánytól hogy "hallotta", hogy ők "ilyen" bulizós lánytársaság és hogy "van-e kedvük" ingyen elmenni Horváto-ba egy hétre. mondták "persze". aztán volt egy "casting". ahol a "madame"* "kiválasztotta" azokat, akik mehetnek. mehettek. elmentek. 40-es milliomos családapákkal buliztak. 30-an voltak. 3 pár "született". ettek-ittak, a fickók meg tényleg fizettek. mindent.
legális prostitúció.
aszonták nem "erőszakoskodtak".
jövőre az egyik volt-oszt.társam lesz a madame. remélem.

leomlanak naívságom bástyái.

pedig mostanában sikerült épp végre nem úgy elképzelnem a jövőmet, hogy hazamegyek egyedül és az jó nekem, hanem, hogy elviszem a gyerekeimet kirándulni, hangversenyre, ilyesmi. sőt. az egyedülálló anya jövőképén is épp túl voltam. még férjet is képzeltem. mint egy amerikai cornflakes reklámban.

bilibe lóg a kezem.

[www.barebone.hu/osztalytali.zip vannak képek az oszt.talról. akinek van egy kis ideje jól szórakozhat]

*évről-évre nem lehetnek ugyanazok a lányok, csak 1, ő a madame, ő választja ki a lányokat.

hallgatás (sikerfegyver)

összegezzük az irodai élet előnyeit:
- felhívtam néhány ismerőst akiket az utolsó telefonszámcsere alkalmával elfelejtettem (?)értesíteni.
a többség asszitte elmentem külföldre (1 asszitte férjhez mentem egy arab sejkhez. 1 meg állította, hogy látott Párizsban flangálni). de volt akinek fel sem tűnt..
- lehet blog(ír/olvas)ni. van, ami/aki nem változik. és milyen sokan hallgatunk M betűs együtteseket mostanában (Massive Attack, Moloko stb.)!
- emberek között vagyok (nem 1 db baszatlan picsával* vagy gyertya-barátokkal**)

ez most sok vagy kevés?

*autoriter főszerkesztő
**a korrektúrázás magányában gyújtott gyertyák

virágporos ujjak

van a nyelvészeknek humorérzéke?

az elszáradt virágokat

és igen!! csillog-villog, okos, ügyes! kész az első ppt verziója az előadásomnak! [örök hála a segítő kezeknek, agyaknak]. még [már csak!!] másfél hetem van a felkészülésre.
persze az utolsó előtti pillanatban szemrehányóan fogom magamtól kérdezgetni, hogy miért kellett ezt már megint bevállalni, és inkább lennénk otthon blablabla. de akkor már nem lesz visszaút. és akkor jól előadom és majd jól büszke leszek magamra.
amúgy tényleg nem a végeredmény fontos, hanem a folyamat. most már [még csak..] kb. 3 éve (többé-kevésbé) foglalkozom (többé-kevésbé ezzel) a témával. itt az idő.. mire is?

amúgy az előadás elkészítésén kívűl ma este nem sok jó történt. a benzinkúton közölték, hogy valaki feszegette a benzintartó nyílását (szakterminológiát ide!). kicsit csodálkoztam is, hogy miért kell megint tankolni (ez persze nem újdonság). majd elrohantam edzésre. ahol kiderült, hogy elfelejtettem elvinni a szekrénykulcsot. ergo nincs felszerelésem. edzés ugrott. de a nagy rohanásban a pénztárcámat bennfelejtettem az autóban. az anyósülésen. loholtam hát vissza az autóhoz (5 metrómegállónyira a teremtől). pénztárca meglett(maradt) és a kulcsom is előkerült. ezután már csak 1 órát vártam a "segítő kezek" háza előtt, mert az autóban nem állítottam át az órát, és azt hittem én késtem...
vagyis: az autó rossz dolog. minden rossznak a forrása. [NEM]

tegnap este pedig életemben először nem úgy feküdtem le, hogy... (erről majd máskor :))



VÁNDERFUL EZ AZ ŐSZ!!!

a vadmargaréták fájdalmában

amikor napsütésre kelsz novemberben és szoknyát veszel, mert arra gondolsz, hogy utolsó meleg napját leheli ki az ősz, akkor már semmi nem ronthatja el a hangulatodat. és mindig kideül, hogy az nem is az utlosó.

és még mindig nem tudtam leszokni arról, hogy 16 éves csitrivé váljak, ha olyannal beszélgetek akit nagyra tartok, tisztelek stb. lehet, hogy soha nem növök fel?

ápdét

tegnap hirtelen (deus ex machina) elvonta vmi figyelmem. így a történtünk befejezetlennek tűnhet. pedig nem az.

a lényeg úgyis csak egy közhely (konklúzió). a barátok szó biztos szerepel benne...
[read more: www.karlsruhe.freeblog.hu]

egyébként meg a tett helyszínére visszatérni kicsit sem jó vagy rossz érzés. csak van.

tiktokok

"aki nem kripli az menjen kirándulni" szólt épp a 90.3-ról az utasítás. (invokáció)

(propozíció)ezt maradéktalanul teljesítettük az elmúlt 24 órában. a pontos koordinátákat azonban nem árulhatom el (ez a csapatépítés/szellem lényege).
(in medias res)minden egy eldugott kis budapesti kocsmában kezdődött, aminek olyan családias a hangulata, hogy ha belépsz kínosan feszengsz, hogy a háziasszonynak nem hoztál virágot, és pillanatok alatt együtt énekled a "boldog szülinapot". egyszóval itt született meg a Terv.

(enumeráció) másnap 11kor találkozó. kis kitérő egy szaharaszínű háznál (epitheton orneans).

majd utunk egy barlanghoz vezetett. ahol egyikünk inába szállt a bátorság. ő magánakcióba kezdett. [én]

aztán hosszas kitérő után - újra egyesülve erőben és lélekben - nekivágtunk uticélunknak.

hogy odaérve. stégen aludjunk. holdfényben csónakázzunk.