mikor ébredsz már föl végre? a mozi nem az életről szól.

az utóbbi napokban, ha lett volna nálam olyan mobil amivel posztolhatok, bizonyára informatívabb lett volna az oldal.
így csak annyit árulhatok el, hogy ne nézzétek meg a terézanyut, ellenben játszatok a catan-nal és a mankalával, menjetek SzAHL koncertre jogászok közé pogózni, igyatok rizspálinkát, táncoljatok a kihalt aluljárókban, mondjátok meg hogyan lehet eljutni Goethe-től a milyen bugyi van rajtad kérdésig és mondjátok meg andrétibinek, hogy igaza volt kilencvenötben az angliai tengerparton önismereti játék közben odavetett mondata mostanra jutott el a tudatomig - tükörbe nézve most én is olyan nőt látok, akitől tartanék.
és a legfontosabb, huhh, egy hét múlva.
ja, és síeljetek donovaly-ban, mert ott legalább tél van.

2év 8hónap hosszú idő.

ennyi ideig nemmegnézni egy filmet csak azért mert valaki ezzel csábította el mellőled életed szerelmét, belátom, hiba volt. [és nem is ezzel csábította el és nem is életed szerelme!]
mindenesetre most egy kicsit újra hiszek a csodában.
meg a szerencsében: amire annyit kell várni mint a Tour de France-ra, és olyan gyorsan el is múlik..



és a zenéje? huhh, mintha Rene Aubry lenne.

méz, fokhagyma, dió

van családod?
van fogfájásod?
van focilabdád?

someone,please, notice/save/help me

ki gondolta volna, hogy tele lesznek a szórakozóhelyek karácsony előtt? és hogy én is ott leszek??

olyan vagyok mint egy heroinista aki a füvezéssel próbál leszokni..

és a kínzó kérdések lavinája elindul (tetszés szerint illeszthető):
mikor lesz az, hogy...??
miért van az, hogy...??

és nem sokat segít az sem, ha végiggondolom (netán elolvasom) "mi is történt ebben az évben" (höhh)



viszont az első karácsony, amikor a szüleim eltalálták az ajándékokat + veszekedés sem volt.

Ambruci zabáálj!

kisebb kincseket találtam ma az antikváriumokban. zúgó fejjel is érdemes volt kilépni az utcára.

ezen a héten minden nap péntek.

"aszittem megkomolyodtál"

reunion több szinten. ellenbuli a szobámban. 2 évvel ezelőtti beégés nem megismétlése (ellenben újak produkálása, ráadásul főnökkel). blogszelebritik találkozója. újabb családi szálak felvétele (tényleg unokatesók vagytok?). szoknya leöntése pezsgővel és borral.
és a hold vigyorog be az ablakomon.

a folyosó végén karácsonyi "buli". huhh. hol a kijárat??

"Találkozás a múzsával: megváltoztathatja az életedet.
A múzsa elvesztése: megváltoztathatja a zenédet."

vagyis Cobra, c-vel

az idei karácsonyi hangverseny enyhén szólva parasztvakítósra sikerült. ez nevezik komolyzenei hakninak. (pedig ott volt a csellista is, ahh)

így aztán közben volt időm elgondolkodni azon, hogy kb. 100-ból 1-szer ha van értelme annak, hogy úgy öltözöm fel minden nap [nem], hogy kiválasztom a bugyihoz a sálat, a harisnyához a táskát, a fülbevalóhoz a gyűrűt stb. illetve, amikor ez az egész értelmet kap (=valaki látja) akkor már nincs értelme. illetve amikor nem kap értelmet, akkor is van értelme [magadnak csinálod, ééérted?!].

kicsit elfáradtam a hétvégén [breakbeat, pótkulcs, kaláka].
és holnap munkahelyi karácsony (emlékeztek arra az indexes cikkre - 2 éve? - amelyben összegzik hányféle módon szokták ilyenkor leégetni magukat az emberek?).

vasárnap arra ébredtem, hogy nyár van. de nem! brühüh. giccsparádé a városban. ne járulj hozzá a dzsídípíhez! adjál bukfencet karácsonyra!

ezentúl szólíts Kobrának

Strong inside but you don’t know it
Good little girls they never show it
When you open up your mouth to speak
Could you be a little weak?

Do you know what it feels like
for a girl?
Do you know what it feels like in this world
for a girl?

dramaturgiailag is megfelelően az utolsó metróval [nem nyomasztó]tértem haza. a város tele bulikkal [mindenki retteg attól a 2 naptól, amit nemsokára összezárva kell töltenie a családdal]

"A kemény fasznak nincs bűntudata" (Nick Cave)

első metróval utazni az egyik legnyomasztóbb dolog.
és a karma csorog le a házfalakon.

a metal koncerten nem voltam, csak búskéjjel iszogattunk egy keveset kismongol szeretőmmel, és már nem szerettük egymást annyira, mint a februári hajnali hóesésben táncraperdülve.
mázsás léptekkel érkezik a tél.

C, Am, F, G, Dm

tudok gitározni!
tegnap leporoltam a szekrény tetején téli álmot (jó hosszú álmot) alvó gitáromat, és rájöttem, hogy még mindig tudok néhány akkordot cicergetni. az Am a kedvencem. és milyen lelkesen rajzolgattam 10 éve (huh) a gitárhúrokat, hogy megtanuljam a Knock knock knocking on heaven's door-t akkordjait!
még szerencse, mert ma egy metal koncentre invitáltak. (és én habozok.)
bár igazán megérdemlem a felhőtlen szórakozást, hiszen nem is csak sorakoznak, hanem masíroznak az ötösök az indexemben. [na, persze most/ már / majd ösztöndíjat sem kapok rájuk] és az is kiderült, hogy jó szónok vagyok. ( vagy legalábbis meggyőző, mert csak 1 ember fedezte fel a 12-ből a mélységes mély iróniát. ha-ha)

könyörgöm, ha valaki látja Peer Krisztián említett kötetét, szóljon!!! sehol nem lehet kapni!

who's (whose) that girl?

kettős szabály

kijöttek a rendőrök és addig nem tágítottak, amíg a 200 (300? 150?) emberből nem maradt csak 15.
mindenki ott volt. a B. tér. (beregiismegirigyeltevolna_szilveszter
_ellenpárisiudvarköszegi_
hitessükelmagunkkalhogyházi_buli).
színház után háromszög a bermudában.
dunai metropolisz.
na, persze P.B.
a darab nevettetve fecskendezett mérget a bőrünk alá. (lásd)
„Ez az én igazi ajándékom. Tedd be a sárga kazettát!”
sütemények királynője. csak 16 éven felülieknek.
ott volt P. is, akivel reggeliztünk meg P. is, akivel nem.
szlípvell (kicsi).
könyvtár. piac.
rákóczi pékség, közös reggeli.
ébredés (mosoly)
buli és lakás elfoglalás. (igazi házi)
beszélgetés meg minden. (gangon)
iszonyatos pipa ment körbe-körbe…
mindenki mászik csak mi nem. (sziklát)
100 festmény.
N. utca 47.
popszakma. intellektuális jazz.
hepiáörz spanyol óra. (már megint ittvana)
fortunában. (az eltűnt idő nyomában)

utálom azt az embert akit kitalálta az etr-t.

(közömbös)

engem a közömbös dolgok ragadnak
magukkal leginkább. egy ház homlokzata
például, az ablakok és az emeletek ritmusa,
ami egy kicsit mindig kiszámíthatatlan.
hol itt, hol ott engednek le egy redőnyt.
vagy ugyanígy az emberek mozgása.
nincs két egyforma járás, a törzs,
a csípő, a comb és a lábszár finom
tömegviszonyai rengeteg hiba lehetőségét
hordozzák, és megismételhetetlenek.
szeretem nézni, ahogy az emberek
járkálnak az utcán. mozgásukban és
abban, ahogy ott vagyok, mindig van
valami a feltarthatatlan zuhanásból.
(Schein Gábor)

néha – többnyire kortárs szerzőket olvasván – elbizonytalanodom, hogy talán jobb lett volna irodalomból szakdolgozni. [a már meglévő és legbiztosabb dolgokban tudok a legkönnyebbebben elbizonytalanodni] de aztán örülök, hogy ez megmaradt élvezetnek [vö. mentális maszturbáció] (ezért nem vállalnék verseskötetet korrektúrázásra), és az az igazság, hogy az irodalomelmélet is inkább közömbös mint (közömbös).

kérdésben kérdés

Karlsruhe azt kérdezi, hogy lehet késsel a hátban dolgozni, én azt kérdezem, hogy lehet tőrrel a szívben...?

stade du miroir

és végre el lehet olvasni a hetek óta felgyűlt sajtótermékeket (a népszavazás talán már aktualitását vesztette, kár hogy erről szól minden az utóbbi két hétben). el lehet menni kiállításra, koncertre!

és a könyvek! szerelmetes barátim!
nézzük mit gyüjtögettem az ágyam köré: Gidel: Picasso (most ez az elalvás előtti olvasnivaló), Krúdy: Boldogult úrfikoromban (D Úrnak ajánlom, tisztelettel), Beckett: Waiting for Godot (sose olvastam még eredetiben, és ott hevert szegény az irodában, megmentettem hát..), Naipaul: An area of Darkness (ezért nagyon sok késedelmi díjat fogok fizetni a BritishCouncilban), Austen: Pride and Prejudice ('It is truth universally acknowledged, that a single man in posession of a good fortune must be in want of a wife.'), Szép versek 2004 (no comment), Joyce: Dublini emberek (a metrós olvasnivaló), Nádasdy: ízlések és szabályok (a Mester, persze csak Chomsky után); és a klasszikusok: Weöres, Pilinszky, Márai; és a szakirodalom: fonetika, a beszéd tudománya, nyelvészet és interdiszciplinaritás.
és a két új kedvenc: Peer Krisztián:Hoztam valakit magammal; Pályi András: Megérkezés.

és aztán eszembejut a szigorlati dolgozat, amit írnom kellene, és tudom, hogy még legalább két hétig csak szagolgatom ezeket a könyveket, pedig már majdnem elhittem...



"Alapvetően
félek a másik embertől,
és tőlem ő, mert ő is ember.
Nem értem, másképp, hogy lehet."
P.K.

ki mi(n)t vet

tegnap estétől másképp szól a jazz.

bologna

holnap diáktüntetés! nálunk is!
dél. terfort kert.
gyertek!

http://tiltakozunk.try.hu