ináfizináfizináf

néha azt gondolom rendbe kellene tenni az életem (asszem ezt már emlithettem itt is..)
és ez pillanatok alatt szorongást kelt bennem
és olyankor mindig kitűzök valamilyen reálisnak tűnő időpontot (pl. vizsgaidőszak vége, ha lesz egy kis időm [ez a kedvencem])
aztán megrémülök, hogy sose lesz vége annak az időszaknak, vagy sose lesz annyi időm
aztán attól rémülök meg, hogy nincsen akkora porszivó, amivel rendet lehetne tenni
főleg, hogy újabb és újabb dolgok jutnak eszembe [amiket el kellett volna intézni, amit meg kellett volna tanulni, akikkel beszélni kellett volna stb.]

de mégsem lehet kihipózni a múltamat!! vagy igen? egy jó kis amnézia. retrográd amnézia. az jót tenne. olvasgathatnám a blogomat meg a tizenévesen irt naplóimat...

aszonta egyszer egy pszichológus barátom, hogy amikor ilyen hangulatom van, gondoljam azt, hogy az élet egy spirál, ami előbb-utóbb kivezet valahová.

én inkább azt gondolom ez egy nagy A betű, ami kilóg a köré rajzolt körből

önismerkedés

írnom kellene

hogy itthon vagyok
és juhhéé
és milyen intenzív volt
és milyen feltöltödés volt (kulturálisan)
és mennyire hiányoztak a barátaim a kollwitzplatzról
és milyen kalandos volt K.K.-nál lakni (és hazatérve találkozni az apukájával, aki azt mondta a Tavasz... filmre, hogy ne dőljek be neki, mert egy giccs, erre mondtam, hogy de SZÉP, erre mondta, hogy nem szereti a képeslapot, erre azt gondoltam, hogy az ő baja)
és milyen sokat dolgoztam
és mennyire megutáltam a magyar ún. ándergránd arcokat
és hogy tegnap kiderült, hogy mégsem megyünk bulgáriába tengerparton napozni
és hogy még lesz 3 vizsgám
és hogy mióta hazaértem sem tudtam kialudni magam, pedig ennek már 3 napja

de most inkább tanulok. szorri

kulturhakni

önvállveregetés, 3 óra alvás

de azért jó..

www.das-moma-in-berlin.de

http://www.deutsche-bank-kunst.com/guggenheim/d/ausstellungen-paik01.php
www.fffb.de
www.dom.ck.com

szóhalom

tegnap: 3 óra alvás után:
malév-gép szétesöben, 9.00 érkezés Tegel, sűrű séta, lakás az Oranienburger Str. mellett (Kleine Hamburger?), Hackesche Höfe, Ampelmanchen, riksa, Guggenheim (Nam June Paik), Magyar Intézet, séta, Brandenburgi kapu, vihar, Tv-torony mégsem, kortárs költőnk (K.L.) lányával kávé, megint vihar, rózsaszín esernyő boltban kiskőrösi fiú, olvasgatás, minden kocsmában foci-örjöngés, indiai vacsora.

ma:8 (sok) óra alvás után, hidegre éberdés, kabát-sapka-sál fel, egyedül nekivág, Potsdamer Platz, mindent megnéz (sony center, Kulturforum, Philharmonie etc.), ámul-bámul, Filmmúzeum (borzong), Városi Múzeum (végigrohan), 1000 embert megelőzve (!) ingyen (!) bejut MoMA-ra (katarzistól sírni tudna) [túlzás], Bauhaus - Walter Gripius, Die grosse Sterne, 100-as busz furikáz....

teljes mondatok írásához való képesség jelenlegi hiányában mégis kijelentem: tényleg sok itt a mackó.



(azt álmodtam a Dalos raszta lett (Pokol is majdnem, de végül csak a Máté), a Sopi meg vmit nem akart elárulni..)

holnaptól

ha lehet utinaplóvá válok.

mától (!).

esedékes

2 nap múlva



2 hete
Sous le pont Mirabeau coule la Seine
Et nos amours
Faut-il qu'il m'en souvienne
La joie venait toujours après la peine

Vienne la nuit sonne l'heure
Les jours s'en vont je demeure

Les mains dans les mains restons face à face
Tandis que sous
Le pont de nos bras passe
Des éternels regards l'onde si lasse

Vienne la nuit sonne l'heure
Les jours s'en vont je demeure

L'amour s'en va comme cette eau courante
L'amour s'en va
Comme la vie est lente
Et comme l'Espérance est violente

Vienne la nuit sonne l'heure
Les jours s'en vont je demeure

Passent les jours et passent les semaines
Ni temps passé
Ni les amours reviennent
Sous le pont Mirabeau coule la Seine

Vienne la nuit sonne l'heure
Les jours s'en vont je demeure

2 órája még


2 perce
...

válfás salakok

még mindig nincs telefon és olyan jóóóóó!
viszont van más és az is jóóóó..... :)

és vizsgáztam is jól. meg lapleadás van jól.

és én is bele szoktam olvasni mások újságjába, könyvébe a metrón. tegnap pl. azt olvastam, hogy válfás salakok, de feltünt, hogy ez nem egy posztmodern regény, ezért újra elolvastam: a válás sokkja.
pszichoanalitikust ide!
(még csak önjelölt keresztapát találtam leendö gyermekeimnek, szóval nem értem)

és légyszi szombaton ne essen az esö!