megint tromsö

Néma
intés,
álmodban
fénnyel telt üreg,
arcának arca sincs,
de őt kívánod:
hó alatt út,
combod közt
vizesárok,
akit szeretsz,
benned van kívüled,
valahol alszik és
fölveri álmod,
keze a kéz,
combod közt
ott találod,
lassan kering,
szétnyitja híg öled,
hiánya tűhegyét most
pont eléred,
neve a név,
a lüktetése emlék,
akit kívánsz,
magadba csúszni érzed,
ahogy, ha volt,
térded fölhúzva,
– tessék,
odaadod álmodat,
ébrenléted,
néma ütés,
fénnyel forgó üresség.
* * *
Néma
kapitány és
a víz alatti város,
néz rád egy este-hosszat,
száll az angyal,
kötetek csak
mi volt, az asztal,
megkerülöd, konyhába
úszol álmos
képpel teáért, hallod
jönni, páros
tétovaság, hajaddal játszó
kéz, a ballal
melled simítja,
megfordulsz, halálos,
vízmélyi csönd,
forró teában éjfél,
füledben pergetik
a holddobot,
vigyázz, suttogja,
suttogod: miért fél,
magába húz,
ringatja homlokod,
méz, méz,
vigyázz,
forgó csészében éjfél,
torkodban víz,
szétrobbant szív dobog,
övé, tiéd,
fuldokló,
partot értél.
* * *
Néma
ő is,
hallgatsz,
pedig már napok óta
másra se vágysz,
mint megfogni
a farkát:
elképzelted a vonaton
a nadrág
alatt, mikor a
táskát fölpakolta:
- na jó, akkor legyen
a három óra,
lépjen be háromkor
letéve sapkát,
sálat, kabátot,
a szobán haladj át,
ablaknál várd, álljon
mögéd befogva
szemed, csuklóján mérd,
hogy zúg a véred,
ez most a most,
kigombolt inge és a
feneke, combja,
ráhajolsz, végre érzed,
ilyen a most, csiklódon
hosszú séta,
siklik beléd,
lepörgő film ígéret,
csupa igen, de
néma, néma, néma.

(Tóth Krisztina: Néma, Néma, Néma)

ups and downs

amióta elindítottam ezt a blogot, ez a mottóm. hát még mindig itt tartok. i just wannabe a woman.

de végre tudok dolgozni a disszertáció és tanítok is. és próbáljam meg a maszkulin attribúciókat elhagyni. jó cél.

a többi meg ups and downs, akárhogyis nézem.

monszun idején

voltam a doktornéninél. azt mondta nem kell többször mennem. a 2 órás szessön alatt nagyon fájt a fejem, de most már jobb. leszbikusnak nézett. vettem egy kotyogót.

és most meg fogom nézni azt a filmet, ami 5 éve a marekban az életemet mentette meg.

elbeszélő műfaj

10 fokkal kevesebb.

3 könyvespolccal (+könyvek), megszámlálhatatlan mennyiségű dobozzal, ruhás zsákkal több.

volt segítség is és dráma is. meg gin (tonik nélkül). meg zsülimama fasírtja (heartbroken lányok találkozója nélkül).

alakul a munkamorál is, már csak a holnapot kell túlélni és nincs több nyafogás, kattogás, kifogás, gyomorgörcs, hullahopp.

pénteken szgd.

szerdán pszchlgs.

self-help

tegnap egész nap self-help videókat néztem - egyértelmű igazságokat próbáltak lenyomni.

és olvasgattam a blogomat - mennyi céltalanság, reménytelenség, sodródás.

próbálok rájönni mit baszok el ennyire. és próbálok változni. és ágens lenni.

és ha egy neurobiológus is azt mondja, hogy figyelnünk kell a belső világunkra, akkor tényleg itt az ideje figyelnem. legalább ahhoz, hogy tudjak dolgozni.

impossible is nothing

leckéket veszek arról, hogy hogyan éljem a saját életem.

ha az alap érdeklődést veszem (s'd'r'n'r), akkor óhatatatlanul visszatér például az, hogy rocksztárnak kellett volna mennem, vagy legalább vmi rocksztárral élni.

most viszont nem kellene már több nihilista öndestrukció.

szerencsére nemsokára vége a nyárnak, és akkor már csak a nyár végi depressziót kell túlélni és aztán lehet jól érezni magunkat.

sehova többet

nem mehetek több fesztiválra idén nyáron, a kismaros, bánki tó után tegnap a szigeten is esett az eső. pedig csak egy napra mentem ki. az utóbbi 3 évben mindig ilyentájt voltam külföldön, nagyon kiváncsi voltam már, hogy milyen a sziget (szar).

nagyon sok zenei felfedezésem van.

jönnek a csekkek.

szeretem a rukkolát.

a kapucnis pulcsis pasik még mindig pluszpontosak.

summer in the city

jajj, ne, már ez a hónap is elmúlt. és közben semmi említésre méltó nem történt*.

még mindig nincs konyhabútorom, viszont van első saját internetelőfizetésem.

voltam 2 hétvégét a balatonon, de csak egyszer úsztam benne.

volt bringás balesetem, és elkeveredtünk kapolcsra is.

don't get me wrong, dear, in general I'm doing quite fine

*esetleg a hétfői cocorosie koncert, amin még sírtam is.

ön jelenleg láthatatlan

van már ventillátorom, de azért ez a harminc x fok elég sok.

egyre kevésbé bírom a tömeget. a fertő tónál nincs tömeg.

megszületett d. léna.

habfürdő

a. szerint a béke szigetén élek, pestót reggelizem, zöld teát iszom, kovásznai kiállításra járok a régi ludwigba, húgom sznapi-diplomázós-karaoke buliján veszek részt, 23 éves festőfiúkkal pulpfictiont táncolok, indiai zenét hallgatok, túl sokat dohányzom, volt szeretőkkel emailezek.